Széphalomban, a Kazinczy Ferenc Emlékkertben, A Magyar Nyelv Múzeumától nem messze áll egy régi, görög templomra emlékeztető épület, melyet sokan még ma is mauzóleumként emlegetnek.
1859-ben, a Kazinczy-centenárium kapcsán merült fel az igény egy méltó emlékhely építésére. Az 1873-ra felépült Emlékcsarnoknak Ybl Miklós tervei alapján Szkalnitzky Antal építész adta meg a végső formáját. Az első vendégkönyvben szereplő bejegyzés alapján, 1876. január 1-jétől fogad látogatókat. Az emlékhely megnyitása után folyamatosan bővült az épületben kiállított ereklyék száma. A széphalmi író unokája, Becskeházi Becske Bálint gyűjtése és munkája nyomán pontos képet kaptunk az akkori berendezésről, illetve a kiállított relikviákról.
A Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok életében jelentős változások történtek az utóbbi években, hiszen a Petőfi Irodalmi Múzeum és Királyhelmec Önkormányzata az Európai Regionális Fejlesztési Alap Interreg Szlovákia–Magyarország Programja által teljesen megújult. Az Emlékcsarnok komplett restaurálása több szakember bevonásával zajlott le, így valósulhatott meg, hogy az épület mind kívülről, mind belülről visszanyerte eredeti állapotát. S miután a klasszicista stílusú építmény külsőleg és belsőleg is megújult, ebből adódóan az Emlékcsarnok berendezése is módosult. A koncepciója, az eddigi hagyományokhoz kapcsolódva, Kazinczy Ferenc életére, életművére koncentrál, mintegy kiegészítve a Nyelvmúzeum 2021. június 21-én megnyílt „Szokott ösvényen szokatlanul” elnevezésű állandó Kazinczy-emlékkiállítását.
